Mindig ez a legnehezebb rész. Bemutatkozni. Mi lehet, ami érdekes magamról és nem okoz álmos ásítozást az Olvasóban? Nevem adott, hisz rákeresett a profilomra, amit ismeretlenül is köszönök.
Mi az, amit szeretek? Elsősorban a családom, melyet három leányom és Feleségem alkot velem egyetemben.
Hogy ennél konkrétabb dolgok érdeklik a kedves Olvasót? 1986 egy esős őszi napján születtem, és ahogy hazahoztak a kórházból onnantól Nagykőröshöz kötődöm. Eme városban jártam végig a tanulmányi ranglétrát óvodától szakmai képzésig. Iskolás időszakomban főleg a sport érdekelt, a tanulás nem annyira, de voltunk ezzel így jó páran. Kosárlabda mellett tettem le a voksom, melyet a mai napig nem bánok. Ebben a témában jelentek meg első hosszabb írásaim egy tematikus weboldalon. Középiskolában két életemet meghatározó találkozás is történt. Itt ismertem meg Feleségem és ezen korszakhoz köthető kísérletezésem az írással. Eleinte főleg versekkel próbálkoztam, melyben részsikernek tekintem, hogy a 2005-ös helyi kalendáriumban egy egész oldalnyi terjedelemben meg is jelentek műveim.
Még nem ásított a Kedves Olvasó? Akkor térjünk rá az általánosabb témákra. „Ízléstelen” vagyok a filmek, zenék és könyvek terén, de nem úgy, ahogy a Nagyérdemű elsőre gondolja. Nincs kifejezett zsánerem, bármit megnézek Christopher Nolan rendezésétől Tim Burton művein át Adam Sandler filmekig (esetében a rendező személye nem fontos). Legyen az akár vígjáték, krimi, romantikus-komédia vagy esetleg horror. Zenében is Klasszikustól a popon át a rockig bármi jöhet. Könyvek terén is teljes nyíltsággal vetem bele magam a lapok falásába. Polcomon nagyon jól megfér egymás mellett Isaac Asimov életműve Stephen King írásaival és Robert E. Howard ponyváival. De még Neil Gaiman köteteim sem rúgták össze a port J.R.R Tolkien kiadványokkal vagy Warren Ellis sokszor polgárpukkasztó szatíráival. Sokan mondták már, lehetséges, azért van eme jelenség, mert a kereskedelemben dolgozom és sok különböző emberrel találkozom, amiben lehet is igazság. Inkább azt mondanám, szeretném minél szélesebb körben megismerni a világot és nyitottnak lenni mindenre. Gyermekeim is igyekszem ebben a szellemben nevelni, sajnos egyre inkább betegség lett a sztereotipizálás és a szűklátókörűség.
Fentiek fényében nem véletlen, hogy eleddig alkotott (de még nem publikált) irományaim is széles skálán mozognak a poszt apokaliptikustól fantasztikumon keresztül az egyszerű krimiig. Jelenleg az első könyvem kiadásán dolgozunk a Gyémántfelhő kiadóval és remélem százból legalább egy ember lesz, aki úgy csukja be, hogy megsimogatja a fed lapot, végül magában annyit mond: „Nem volt rossz”. Mert akkor már megérte számomra.
Ha már idáig eljutott a tisztelt Olvasó, akkor nem is rabolom tovább idejét. Köszönöm megtisztelő figyelmét.
Szabó Tamás