fbpx

Kósa Árpád

fantasy, családregény

Bemutatkozás

Kósa Árpád vagyok. Ma már leginkább az emberi jellem változása és a tudatosság kiteljesedése foglalkoztat. Hogyan tudjuk meghaladni szüleink és nagyszüleink beidegződéseit, miképpen alakíthatjuk sorsunkat – amikor írok, ezekre fókuszálok elsősorban. Mindezt vagy a fantasy, vagy a családregény világában tudom elhelyezni, hiszen az egyik egy kötetlen, a másik egy strukturált forma.

Már gyerekkoromban is mindent kommentáltam: a belső monológom egy busz után rohanó embert is közvetített, csakúgy, mint egy történelmi eseményt.
Évekig dolgoztam televíziós szerkesztőként még az évezred elején, majd két évtizeden át vállalkozásokat irányítottam, ahol sikereimet elsősorban az emberi motivációk megértésével értem el. Ezekben az években tapasztaltam meg a fontosságát annak, hogy mennyire elengedhetetlen az odafordulás a másik emberhez.

Első regényem – a 2049 – egy esszencia, amely a jövőkutatás és a mesterséges intelligencia már létező adottságainak az ötvözete. Egy elképzelt – de valós alapokon nyugvó – regény arról, hogy telnek majd napjaink negyed évszázaddal később. Persze mindezt egy izgalmas történetbe ágyazva.

Magamról. Média és politológia szakon végeztem. A családom a legfontosabb. Az olvasás, írás egész életemben végigkísért. Igyekszem magamnak és a környezetemnek kapaszkodót keresni és találni a legfontosabb kérdésekben: melyek életünk céljai, hogyan találhatjuk meg azokat, milyen kérdések és válaszok vezethetnek odáig?

A mediterrán világ magával ragad. Úgy érzem, értem a közép-európai összetett gondolkodást, de a déli könnyedséget csodálom. Ugyanúgy szeretem a halászlét és a tenger gyümölcseit, de talán a toszkán vidék jobban magával ragad, mint az Alpok. Ma már szinte bármeddig el tudok időzni a tengerparton néhány felhő mozgását figyelve, leszámolva a múlt elemzésével és a jövő aggodalmaival. Az idáig vezető – nem is mindig egyszerű – utat szeretném megosztani olvasóimmal, felhívva a figyelmet olyan buktatókra és lehetőségekre, amelyeket megtapasztalok nap mint nap. Nem csupán mesélni szeretnék, hanem segíteni az írás eszközével. Ez az én történetem.