Komlós Kinga vagyok. Anya, feleség, háziasszony, dolgozó nő, gazdálkodó és nem utolsó sorban író.
Nagykőrösön nőttem föl Arany János lakóházának szomszédságában, és talán ez miatt imádtam már kiskoromban is olvasni. Ráadásul gyerekkoromban édesanyám jóvoltából „házhoz jött” az akkori Magyar Könyvklub katalógus, sokszor választhattunk könyveket a testvéreimmel. A kedvencem Johanna Lindsey és Kathleen E. Woodiwiss romantikus történetei voltak. Ezen felül húgommal állandóan a könyvtárban töltöttük a szombati délelőttjeinket.
Általános és a középiskolás koromban állandó résztvevője voltam a szavaló és anyanyelvi versenyeknek, városi ünnepségeknek, sőt még színjátszó körben is szerepeltem. Később ezek háttérbe szorultak, de az olvasás iránti szenvedélyem sosem múlt el.
És hogy író akartam-e lenni? A legkevésbé sem – legalábbis tudatosan nem. ☺️ Először tengerbiológus vagy állatorvos szerettem volna lenni, végül agrármérnökként végeztem Hódmezővásárhelyen, majd a főiskola elvégzését követően Szegeden folytattam tovább a tanulmányaimat, ahol – már munka mellett –, környezetvédelmi-jogi szakokleveles mérnöki diplomásként végeztem. Egyik szakmámban sem tudtam elhelyezkedni, így egy ügyfélkapcsolati osztályon helyezkedtem el, ahol jelenleg is dolgozom. Nincsenek véletlenek, ugyanis a munkahelyemen ismerkedtem meg párommal, aki már a férjem, és közösen neveljük két kisfiunkat. Így történt, hogy nagykőrösi lányból, kiskőrösi lánnyá váltam.☺
A főiskolán fogadásból egy hét alatt megírtam az első regényemet, a későbbi Szerelem Dominikán-t. Nem jártam még Dominikán, csak felkaptam egy utazási katalógust, ami a kollégiumi szobában hevert, és a Dominikai Köztársaságnál nyitódott ki, így ez lett a könyv fő helyszíne. A történet két fiatal szerelmesről szól, akik nem lehetnek együtt, a férfi anyjának ármánykodása, és egy régi titok miatt. A barátnőmnek – akivel fogadtunk –, nagyon tetszett az írás, majd ahogy mondani szokás „eltettem a fiókba”. Hol ide, hol oda pakolgattam, elővettem, átírtam, majd 2018 –ban úgy gondoltam, megpróbálom kiadatni, és lesz, ami lesz.
Több mint három éve megismerkedtem N. Fülöp Beáta hazai írónővel, akinek több könyvét is elolvastam, majd miután megtudtam, hogy ráadásul saját könyvkiadója van, kinyitottam azt a bizonyos fiókot. ☺ Felkerestem, hogy van egy régebben írt könyvem, amit ha kicsit „kipofozok”, véleményezné-e? Innentől kezdődött a közös munka, ami mára már barátsággá alakult. A Gyémántfelhő Kiadó gondozásában megjelent első regényemet továbbiak követték, az Eszement alkuk sorozat keretén belül.
A Végzetes alku hirtelen ötletként pattant ki a fejemből. Kezdetben minden hivatás nehéz, legyen szó akár autószerelőről, vagy tanárról, akkor egy rendőri pálya miért ne lehetne az? Gondoltam, legyen adott egy kezdő nyomozónő, aki nem igazán jeleskedik még a szakmájában, és a képbe kerül egy bűnöző, akinek „segítségre”van szüksége, így egy alkut ajánl a nyomozónőnek, amellyel mindketten jól járnak, és amely mindkettejük életét végzetesen megváltoztatja. Eredetileg egy könyvnek indult, de az írása közben, ahogy hozta magát a történet, éreztem, hogy ennél sokkal többre képes, és persze én is. A második részt kissé nehezebb volt már írnom, mert az első résszel akadtak átfedések, hiszen a két történet az időben párhuzamosan fut. A harmadik rész pedig az első és a második könyv folytatása. Így született meg tehát az Eszement alkuk trilógia: Végzetes alku, Csábító alku és Végső alku címekkel.
A szűk családi körön kívül nem tudták, hogy könyvet fogok kiadatni. A rokonok, barátok, ismerősök, mind-mind meglepődtek, megdöbbentek, ugyanakkor örömmel és elismeréssel fogadták a „hírt”. A visszajelzéseikből ítélve a mai napig azt tapasztalom, hogy a könyvkiadás „nagydolog”, és örülök, hogy én is adhattam valamit az olvasói közönségnek. Nagyon sok biztatást, és támogatást kaptam Tőlük, és amikor már az Olvasóimtól is rengeteg pozitív jelzés érkezett, úgy éreztem folytatnom kell azt, amit elkezdtem.
Az írás kicsit hobbi, kicsit szenvedély, mindenképpen fontos nekem. Amikor írok, olyankor „az álom és a valóság találkozik egymással”. A mai rohanó, pörgős világba könyveimmel szeretném szórakoztatni, kikapcsolódásra hívni az olvasóközönséget. És hogy milyen témájú könyveket írtam eddig? Romantikus könyveket, megfűszerezve egy kis izgalommal, humorral, szenvedéllyel, egy kisebb krimi szállal, így tűntek számomra tökéletesnek.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert akkor is tudok írni, ha a gyermekeim mellettem játszanak. Néha csak kiülök a teraszra, amikor az udvaron szaladgálnak, és írok. Ha tele vagyok gondolatokkal, akkor ezek a dolgok nem zavarnak. A férjem és a kisfiaim is büszkék rám. A férjem mindig elsőként olvassa el, amit írok, a kisfiaim pedig szoktak olyat játszani, hogy leülnek a laptop elé és „regényt írnak”.
A magánéletemről annyit, hogy van egy csodás férjem, aki nem „csak” a gyermekeim apja, a férjem, a szerelmem, hanem a barátom, a párom, és a lelki társam is egyben, ami a mai világban már-már csodának számít, legalábbis ezt hallom, látom. Férjemmel közösen neveljük két kisfiunkat. A munka mellett a családi gazdálkodásban is tevékenykedünk, szőlőtermesztéssel foglalkozunk. Mindezek mellett, szeretünk sétálni, kirándulni. Szeretek az embereken/embereknek segíteni, jótékonykodni, vagy egyszerűen csak szívből adni. Szabadidőmben kertészkedek, kirakózok, olvasok, és persze írok. Szeretek sütni-főzni, az ötleteimet, receptjeimet szívesen osztom meg másokkal, igyekszünk egészségtudatosan élni. Agyar nevű szibériai huskynkkal (Jack London könyvei kihatottak rám a fajta választásánál ☺) kölyökkora óta a helyi Kutyaiskola tagjai vagyunk, hatalmas összetartó csapattá kovácsolódtunk, sokat járunk rendezvényekre, bemutatókra.
Nagykőrösön nőttem föl Arany János lakóházának szomszédságában, majd a költőóriás kedves barátjának szülővárosába költöztem Kiskőrösre. És még azt szokták mondani, nincsenek véletlenek.☺