Egy Vas megyei kis faluban, Ölbőn élek a családommal. Ma már friss nyugdíjas pedagógus vagyok. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szereztem előbb történelem- könyvtáros, majd földrajz tanári diplomát. Negyven évig tanítottam a Szelestei Általános Iskolában. Sok kedves emléket őrzök ezekből az évekből.
A könyvek szeretete végig kísérte az életemet. Még olvasni sem tudtam, már könyvvel a kezemben meséltem. Kamaszként nem a lányregények, inkább a kalandregények és a sci-fi vonzott. A kedvencem Jules Verne volt. Különböző korszakok után az utóbbi években a romantikus irodalomnál kötöttem ki.
Az iskolában nem a fogalmazás volt a kedvencem. Mindig úgy éreztem, hogy amit leírok, az meg sem közelíti, amit a képzeletem varázsol elém. Hogy lettem mégis író? Csak hosszú évek múltán. Azt szoktam mondani, későn érő típus vagyok. Fiatalkori próbálkozásaimban nem volt elég kitartás. Később iskolai műsorokhoz írtam jeleneteket, versikéket. Úgy tíz éve kezdtem el írni a saját szórakoztatásomra az első történetemet. Ekkor még nem is gondoltam könyvkiadásra. De innen már nem volt megállás. Újabb és újabb írások készültek, amik már kezdtek egy regényre emlékeztetni. Végül az Utórengés című kéziratommal szerencsét próbáltam.
Hogyan születik meg nálam egy történet? Történik valami a világban vagy az én életemben, ami elindít bennem egy ötletet. Megszületik az alapszituáció, a főszereplők és elindul a történet. Párbeszédek születnek a fejemben, szinte hallom a szereplők hangját. Hogy hová fognak végül eljutni, ekkor még én is csak nagy vonalakban sejtem. Írás közben alakul a történet, születnek az újabb ötletek, míg végül elkészül a regény.
Az Utórengés ötlete egy földrengésről szóló hírből született. Chile megfelelő helyszínnek tűnt, aztán jöttek a főszereplők a maguk problémáival. Először csak az első fele készült el, de befejezetlennek éreztem. Így aztán tovább bonyolítottam a szereplők életét.
A Gyémántfelhő Kiadóban jó partnerre találtam, hogy könyven eljusson az olvasókhoz. Remélem a kedves olvasók szívesen fogadják a könyvemet és annyi örömük lesz az olvasásban, mint nekem az írásban. Ha így lesz, akkor újabb történetekkel örvendeztethetem meg őket.