Marton B. Benett vagyok. Középiskolás tanuló egy rendészeti technikusi képzésen.
Sosem hittem volna, hogy írni fogok. Pár éve még egyenesen kerültem a könyveket köszönhetően a kötelező olvasmányoknak, amelyek ahelyett, hogy megszerettették volna velem az olvasást, elvették a kedvemet tőle.
Az általános iskolás éveim utolsó két évére megkaptuk a világ legjobb magyarszakos tanárát. Neki köszönhetem, hogy közelebb kerültem az irodalomhoz, részletesebben tanultam a magyar nyelvtanról és a mondatok összetételéről – gondolok itt mondatelemzésre. – A többi oktatómnak is sokat köszönhetek, mint például a történelem tanáromnak, aki olyan élvezetesen tanított, hogy a történelem a mai napig a kedvenc tantárgyam. Igaz, ez lehet nem nagy csoda, hiszen már kiskorom óta imádok a régmúlttal foglalkozni, azon belül is inkább a háborús korszakokkal, de mostanra a kultúra fejlődése is foglalkoztat.
Mindezeknek köszönhető – meg persze az első élvezetes olvasmányaimnak, mint például W. Bruce Camerontól az Egy kutya hazatér című regénynek –, hogy papírra vetettem a gondolataimat. Persze ez sem olyan egyszerűen történt.
Az első „történetemet”, amely körülbelül 20 oldalas volt, egy csodás angol órának köszönhetem, amikor az egyik évfolyamtársam egy olyan ostoba történetet talált ki, s mondta el mindenkinek angolul, hogy nekem muszáj volt leírnom és egy kerek történetté faragni. Hozzá kell tennem, hogy azelőtt is írogattam, hiszen szerettem fogalmazni, a képzeletemet pedig szabadjára engedni.
Az áttörést egy lány hozta, akinek kedves kis történetekkel szerettem volna imponálni; tulajdonképpen a múzsám volt. Rengeteg érzés és gondolat kavargott bennem, amelyeket vagy meg szerettem volna osztani Vele történetek formájában, vagy egyszerűen körítést akartam keríteni nekik. Ez az időszak alapozta meg az Elásott boldogság című regényemet is – majd a Last Light sorozatot –, habár először nem terveztem ilyen nagyszabásúra. Még annak a lánynak kezdtem el írni, azzal a szándékkal, hogy majd ezt is Neki adom, csak hát időközben eltelt egy bő év, miközben rengeteg minden történt, változott. Rájöttem arra is, hogy az Elásott boldogságot komolyan fogom venni és egy igazi történetet fogok varázsolni belőle.
Az Elásott boldogság sci-fi kalandregényemmel kapcsolatosan még annyit szeretnék elmondani, hogy a világa megteremtésekor egy fő szempont volt számomra, hogy ne olyan legyen, mint a miénk. Ne legyenek benne többek között mobiltelefonok, sem internet, az élet pedig ne legyen annyira megkönnyítve, mint a miénk. Így jött létre az Elásott boldogság univerzuma, ami félig a hightech érában helyezkedik el, félig a régmúltat idézi. Talán a hangulatát a kedvenc műfajomhoz, a steampunkhoz tudnám hasonlítani.